A Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium sikeresen lezajló felvételijét követően összerázó tábort szervezett az új tagok számára május 22-23-án, a mezőségi Válaszúton. Újonnan felvett szakkolisként ezt a kirándulást nagyon jó alkalomnak tartottam arra, hogy megismerjem úgy velem egykorú társaim, mint a nagyobb éveseket, és ráhangolódjak a szakkolis életérzésre.

A szervezők változatos programokkal tették színessé a hétvégét. Első nap ellátogattunk a bonchidai kastélyhoz, illetve betekintést nyertünk a mezőségi hagyományokba, megcsodálhattuk a környék népművészeti értékeit és elsajátíthattuk a mezőségi néptánc alaplépéseit.

A kirándulás második napján megismerhettük a Youth in action elnevezésű európai ifjúsági programot, és interaktív, hatékony módon elsajátítottuk a pályázatizás néhány fortélyát. A program részeként különböző játékok szolgálták a csapatépítést, egymás jobb megismerését. A pályázattípusok esetében mi magunk választottuk ki és mutattuk be társainknak a hasznosnak vélt információkat. Ezáltal hatékony módon rögzítettük az ismereteket. A programot saját pályázati ötleteink bemutatásával, és kiértékelővel zártuk.

Egy új közösségbe való belépés nagy megpróbáltatásokkal jár úgy a belépők, mint a befogadók számára. Úgy érzem, a beavatás során irányítóink kellő nyitottságról tettek tanúságot.

Reggel még a hűs árnyékban fürkésztük a félig ismeretlen arcokat, a déli tűző napsütésben lassan sorstársként tekintettünk egymásra, majd következett az este, mely a maga titokzatos varázsával, felcsendülő, múltból szikrázó nótáival ráébresztett arra, hogy a szakkoli egy közösséggé kovácsol bennünket a magunk sokszínűségében.

Az összerázó tábor új kapukat nyitott meg egymás, de ugyanakkor önmagunk fele is, hiszen feltevődött a kérdés, hogy ki milyen célokat szeretne elérni a szakkoli keretein belül, illetve mekkora fontosságot tulajdonít a közösség tevékenységében való részvételnek. Saját időnk fölött mi rendelkezünk, és a cél által képviselt érték határozza meg, hogy mennyi energiával áldjuk meg munkánk.

Rájöttem, hogy nem könnyű feladat sem az emberek megismerése, sem önmagunk megismertetése, de egy apró gesztus is szülhet barátságokat. Megsúgták, hogy lehet valaki bármennyire okos vagy képzett, sikerének titka a lelkesedés, a tekintetében fénylő láng.

A népzene dallamai mindenki szívében más húrokat pendítenek meg, másképp szólnak, de tagadhatatlanul felébresztik bennünk a felelősségtudatot, hogy meg kell ismernünk kultúránkat, és össze kell fognunk, hogy ezek az értékek ne vesszenek el, és dédunokáink is megismerhessék őket.

A Válaszúton töltött két nap alatt sikeresen kezdetét vette a csapat összerázódása. Természetesen idő kell, míg mindenki megtalálja a helyét a szakkoli keretein belül. A közösség minden tagja különleges értékeket képvisel, ezért a helyes hozzáállás, ha mindenkiben a jót keressük, és minden helyzetet, felmerülő problémát optimistán közelítünk meg, hiszen a hétvégén megtanultuk, hogy „egy szakkolis mindig bírja”.

Hegyi Noémi