Kingdom of Heaven

Mindennek megvan a maga értelme és haszna az életben, így annak is, hogy Endrével vasárnap esténként szentmise után hosszas beszélgetéseket folytatunk erről-arról, jó diák szokás szerint megakarván váltani a világot.

Éppen filmekről volt szó, azaz egy filmről, Ridley Scott 2005-ös művéről, a Kingdom of Heavenről. A rendezői változat újdonságait ecsetelve eljutottunk oda, hogy filmest lett belőle a szesszió kezdetén.

De miről is szól ez a film melynek mozis változata messziről elkerülte az Oscarokat és igencsak összefüggéstelen tömegként hatott annak idején? A korszak, amelyet be kíván mutatni, jól megszokott hollywoodi multi milliós effektekkel, egy manapság is igen kényes korszaka az európai történelemnek. No, nem azért mert az európai civilizációs és kultúrfölényt hirdető, hőskultusszal jócskán nyakon öntött átlagpolgári vágyakat nem elégítené ki, hanem azért mert akad a történetben egy másik szereplő is, egy egész kultúrkör, amely számára ez az időszak olyan, mint egy másoknak a holokauszt.

A Keresztes Hadjáratok kora (1095-1290) a muzulmán világ számára a végtelen szenvedés és az európai barbarizmus szimbóluma. Az is volt, hiszen ebből egyedül a „frankoknak” (a keresztesek muzulmán elnevezése) volt haszna, ha csak a fürdőkultúra, fejlett orvostudomány és egyéb efélék nyugati átvételére gondolunk. Ebbe a kis vállalkozásba belepusztult Bizánc, az arab világ meg annyira legyengült, hogy a mongolok könnyedén pusztították el a virágzó muszlim kultúrát ott ahová elértek.

“Ki szelet vet vihart arat”, tartja a régi mondás és mi sem igazabb erre az időszakra és annak máig tartó hatásaira vonatkozóan. A keresztény-muzulmán párbeszéd az olaj és a terrorizmus kérdésköre környékén van leragadva, kölcsönös gyanakvás fertőzi a lelkeket hála olyan jeles figuráknak, mint Richárd az Oroszlánszívű, Raynald de Chatillon és még sokan mások. Kétség nem fér ahhoz, hogy sokan úgy indultak el keletre Európából, hogy a hitért harcolnak és Krisztusnak tesznek ezzel szolgálatot, de az arany erősebb minden afrodiziákumnál és aztán a lelkes keresztesek még lelkesebben vetették bele magukat a birtok, rang és vagyonszerzésbe gátlástalanul kifosztva muszlimot, zsidót és keresztényt egyaránt.

Az Oroszlánszívű egy felbuzdulásból 2500 hadifoglyot mészároltatott le. Ez azonban eltörpül Jeruzsálem 1099-es bevételéhez képest, amikor a frankok olyan kitűnő munkát végeztek, hogy a Szent Város tocsogott a vérben. A film egyik szereplője, a bölcs szerzetes lovag, a Johanita mondja Baliannak, hogy a muszlimok nem felejtenek és nem is felejthetnek.
A film mesebeli hangulatot áraszt, amikor Balianból, a szegény kovácslegényből hirtelen báró lesz és egy eldugott francia faluból a pezsgő Jeruzsálembe kerül, bűntudata és ujjászuletés utáni vágy által hajtva. Ebben az időszakban a Jeruzsálemi Királyságot (a legjelentősebb keleti keresztes állam) egy leprás kormányozza, IV. Balduin, aki a béke megőrzésére törekszik a Damaszkuszban székelő, karizmatikus és legendás hírű szultánnal, Szalah-ad-Dinnal. Béke és harmónia van a keresztények, muszlimok és zsidók között, egy célért dolgoznak, a Mennyei Királyság életbentartásáért. Balduin bölcsessége nagy hatással van Balianra, akinek minden vágya, hogy jó lovag lehessen. A harmonikus képet persze apró foltok árnyalják, Raynald de Chatillon és hű társa Guy de Lusignan, mindent megtesz azért, hogy háború legyen újra. A király halálával meg is kapják, amire vágytak, de amolyan jó közmondásosan, jóból is megárt a sok alapon, Raynald a fejét veszti el, Guy, újdonsült uralkodóként a királyságát. A Horns of Hattini-i csatában megsemmisül a Jeruzsálemi Királyság teljes serege, hála az ostoba vezetésnek. Jeruzsálem védtelenül hever Szalah-ad-Din lábai előtt, a védelem megszervezése Balianra hárúl aki meg is teszi a tőle telhetőt és hősiesen tartja a várost egy kerek hónapig amikor is elfogadja a szultán ajánlatát és feladja a várost szabad elvonulás fejében. A Szent Város eleste megdöbbentette egész Európát, a krónikások azt írják a Pápa meghalt, amikor a hírt meghallotta.

A záró képek a belső békét meglelt Baliant a kovácsot mutatják és a kezdődő tavaszt. De úton van már az Oroszlánszívű Keletre, hogy beírja nevét a történelembe. Balduin Mennyei Királysága a lelkekben él tovább, talán nem is létezett soha, álom volt az egész.
Kis adalék csupán, hogy mi magyarok is kivettük részünket, hiszen az V. Keresztes Hadjáratot, a mintegy húszezer kirándulót, II. Andrásunk (igen az aranybullásberegiegyezményeshitványléhatékozló) vezette és volt annyi bölcsessége, hogy a helyszínre érve egyszerűen túrázássá szelídítette az amúgy véresre tervezett akciót. Egy év múlva szépen hazatért és azóta viselik a magyar királyok a Jeruzsálemi Király címét.

Filmestről lévén szó beszélgettünk is, különösen Takó István egyetemi lelkész észrevételei voltak igen értékesek aki „szakemberként” érdekes, figyelemreméltó vonásokat emelt ki a filmől ami irányította a diskurzus vonalát a helyes megértés fele. Remélem nem ez lesz az egyedüli ilyen alkalom a jövőben.

Ladó Árpád Gellért