Október közepén Kolozsvárra látogatott a magyar pénzügyi és gazdasági szféra egyik kiemelkedő személyisége, Dr. Járai Zsigmond. Magyarország volt pénzügyminisztere, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, aki a Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium kezdeményezésére és a  Babeș – Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság és Gazdálkodástudományi kar dékán helyettesének – Juhász Jácintnak – a meghívására, tartott előadást a közgázon, a világban zajlódó gazdasági eseményekről. Mindezeket megelőzően részt vehettünk a CIG Biztosító által szervezett üzletember konferencián is, ahova elkísértek bennünket a végzős szakkolis támogatóink. A sűrű program ellenére Járai úr nem hagyhatta ki, hogy ne látogasson el a Szakkollégium házába sem, volt szakkolisként, hisz ő is tagja volt a budapesti Rajk László Szakkollégiumnak.

A Szakkoli Café negyedik vendégeként egy kellemes két órás beszélgetésre fogadhattuk Járai urat a Szakkoli Ház konferencia termében. A házbemutatás után, az informális beszélgetés során vendégünk meglepő módon érdeklődött a Szakkollégiumunk körülményeiről, helyzetéről és jövőjéről és ígéretet tett, hogy visszalátogat hozzánk a Szakmai Napok keretében.

Miután mindannyian leültünk, hogy elkezdődjön a Szakkoli Café, az első kérdés az Járai úr életével kapcsolatos volt: tudni akartuk, hogy melyek voltak életében a legmeghatározóbb pontok, hogyan is került oda, ahová került. Sokat mesélt a kezdetektől, hogy még nem volt annyit esélye tanulni, annyi forrás ahonnan készülhetett volna. Elmesélte, hogy majdnem minden nagyobb lehetőségbe úgy került bele, hogy fogalma sem volt róla mire is vállalkozik, de helyt állt, értem ez alatt a magyar tőzsdepiac megindítását, a pénzügyminisztériumba való bekerülést, majd a monetáris politikai szerepvállalását. Azt a közös az üzenetet fogalmazta meg számunkra, hogy jó helyen kell lenni jó időben, de hogy ez megvalósuljon ahhoz sokat kell dolgozni.

Ezek után mesélt nekünk a társadalmainkban uralkodó gazdasági válságról. Főként arra tért rá, hogy a bürokrácia a legnagyobb hátulütője a mostani rendszernek, és sokkal könnyebben lehetne a vállalkozási hajlandóságot megnövelni, ami elősegítené a gazdaság talpra állását. Kitért arra is, hogy helye lenne a gazdaság teljes újjáépítésének, könnyebb lenne a gazdasági folyamatokat másként újraindítani, mint a meglévőket kijavítani, amit sokszor a politikai bátorság lehetetlenít el.

A szakkoliban tartott beszélgetés után, az egyetemen tartott előadást három pillére építette fel előadónk, kezdve a napjainkban is tartó világgazdasági válsággal, kiegészítve azzal, hogy hogyan is jutott ide a világ. Ennek első előzménye a Bretton Woods féle új pénzügyi világrend és ennek köszönhetően az Egyesült Államok dominanciája az akkori világrendben, ezek mellett Németország, Japán és Franciaország számított kiemelkedő hatalomnak. A világbank és a nemzetközi valutaalap alapítása után (melyet Keynes munkásságára alapoztak) pénzügyi fegyelem volt a jellemző a világgazdaságra, hogy szűk mezsgyébe tarthassák az árfolyamok ingadozását. Ellenben arra is kitért, hogy az olcsó valuta a lakosság elszegényüléséhez vezet. A 90-es évekre már laikus szemmel is látszott a gazdasági világrend átalakulása, Kína, India megerősödése. Ráadásul Kína nem tartotta be a nemzetközi egyezményt a  valutáját illetően, így mesterségesen gyengén tartotta a juant, ez a kínai export termékek rohamos elterjedését vonta maga után. Ezek után, a világ odajutott, hogy a gazdag országok deficitjét szegény országok megtakarításaiból finanszírozták. A második előzménynek a túlzott likviditás bizonyult, a kamatok folyamatosan nőttek, emellett pedig az árakra csökkenés volt a jellemző. A szeptember 11-ei terrortámadások után a világra a fogyasztói bizonytalanság volt jellemző, a kamatok drasztikusan csökkentek, elérve azt, hogy a fogyasztás ne csökkenjen. Az emberek a túlzott hitelfelvételre folyamodtak. Magyarországon a népesség nagyobb része a svájci frankot részesítette előnyben, annak ellenére, hogy alacsony kamatozású volt, de biztos befektetésnek bizonyult. A kamatok alacsonyan tartása a bankok profitszintjének a megtartásához is szükséges volt, mivel így nagyobb volt a pénzforgás mellett nagyobb profitra is tettek szert. Ezért is jelentek meg a piacon az újabb hitelcsomagok, egyre vonzóbb feltételekkel. Extrém eseteket is felsorolt Járai úr, többek között mikor a Citibank még egy macskának is küldött hitelkártyát.

A második pillérben a pénzintézeti szektor átláthatatlanságát mutatta be a szakember, és az ebből születő óriásbankok kialakulásának körülményeit. A pénzügyi szektor 70-es évekhez képest sokkal több profitot termelt, megjelent az u.n. „túlfogyasztási réteg”, amely főleg az afro-amerikai középrétegből állott. Mint már mindannyian tudjuk ennek a végső eredménye a Lehman Bros. óriásbank csődje volt, mely maga után vonta a többi bank bebukását is. Következett a pénzpiac befagyása, a túlzott munkahiány. Kevés adófizető tartott el nagyszámú nem adófizetőt, ezek mellett a bürokrácia is egyre nagyobb mértékű volt, óriási költségvetési deficitek alakultak ki. A gazdasági világ romokban hevert, és még mindig nem heverte ki ezt a „bukást”.

A harmadik, és egyben utolsó, pillére Járai úr előadásának a jövőre irányult, a válság kimeneteleit és esetleges megoldásait tartalmazta. Megjegyezte, hogy a mostani válság nem piacgazdasági válság, hanem az állami szabályozások válsága, hiszen ez az a terület, ami nem működik helyesen, ami javításra szorul. Szükséges a nagyobb banki felügyelet, a közép- és kisvállalkozók megfelelőbb támogatása, és az egyik legfontosabb dolog a bürokrácia csökkentése.

Végezetül,  kérdések követték az előadását, ahol több szakkolis is kérdést intézett az előadóhoz. Arra a kérdésre, hogy Járai Zsigmond miben látja a térség jövőbeni fejlődési potenciálját, egy igen átfogó választ adott, aminek legérdekesebb komponese a térség „Jó embereiben” rejlik. Ezzel gyakorlatilag megelőlegezve a Mikó Imre Szakmai napok témáját az előadó kifejtette, hogy ebben a térségben, a Kárpát medencében olyan emberi és természetbeni erőforrásaink vannak, amelyek lényegesen eltérnek a nyugati társadalmaktól. A jövő gazdaság fejlődési modelljeit tehát ezekre az erőforrásokra kell alapozni, és „olyan jó kezdeményezések garmadájára, mint a Mikó Imre Szakkollégium” – Járai Zsigmond, 2oo9. okt. 22.

Kolozsvár, 2oo9. okt. 25.                                                     Farkas Csongor, Szőcs Endre